Daniel McKnight

Név: Daniel McKnight

Karakter neme: Fiú

Karakter kora: 10

Kaszt: Tréner

Régió: Kanto

Kinézet:
130 cm magas. Átlagos testalkattal rendelkezik, de megvan benne a korához méltó fizikai erő. Arca kissé kerekded. Rövid haja fekete, szemszíne pedig sötétzöld. A fufruja kissé tüskésen végződik, ellentmondásosan a sima és rövid hajnak. Bal felkarján közvetlenül a váll alatt egy sebhely húzódik, amit egy Beedrill okozott. Bőrszíne világos mint a legtöbb embernek. Ruházata egy fehér trikóból, szürke pulóverből és egy kapucnis zöld-szürke mellényből (melynek szürke része egyezik a pulóver színével), farmerből és egy barna-fekete bakancsból áll. A bakancsba van tűrve a farmer. Továbbá van még egy fekete nadrágszíja is, szürke fém csattal - ezen találhatók a pokélabdák tartómágnesei. 3-3 mágnes mindkét oldalt. Végezetül van egy fekete hátizsákja.

Jellem:
Bátor és önzetlen, segítőkész jellem. Kissé zárkózott és nagyjából rövid, tömör szavakkal, tőmondatokkal beszél. Belül azonban kalandvágyó egy kissé, és néha csak arra vár hogy történjen valami izgalmas. Ezt is csak abban éli ki, hogy a városban sétál, vagy épp esténként az ágyán feküdve fantáziál, valamint kalandregényt / krimit olvas. Talán időnként szigorúnak és modortalannak tűnhet, de az csak rosszkedve megmutatkozása, ténylegesen nem akar senkit megsérteni. Szeretteiért, barátjaiért, Pokémon-jaiért bármit megtesz, még akkor is, ha más edzők Pokémon-jairól van szó, illetve vad Pokémon-okról. Ugyanakkor minden tettét, mondandóját alaposan megfontolja, ha úgy kívánja a helyzet. De van amikor elég megfontolatlanul viselkedik éles helyzetben, ugyanakkor igyekszik nem hibázni.

Felszerelés:
> Hátizsák
- Pizsama
- Váltásruha
- Esernyő
- Étel és innivaló
- Fém hengerben evőeszközök, kerekhegyű és kenyérvágó kés
- Elsősegély készlet
- Zseblámpa + tartalék elemek
- A PokéGear töltője
A hátizsák bal zsebében található

- 1 literes fém termosz
A hátizsák jobb zsebében található. Remekül tartja melegen vagy hidegen az italt. Könnyen ki és visszatehető a zsebbe, a hátizsák levevése nélkül. Kicsúszni pedig nem tud.

- Hálózsák
A hálózsák a hátizsák tetején van. Alapvetően a hátizsák olyasmi mint Brock-é az 1. évadban.

- Pénztárca
Ebben a szükséges iratok és bankkártya található. Továbbá van neki egy vízálló tasak az öv jobb oldalán.

> Pokédex
Az öv hátuljára - a deréknál - csatolva van egy vízálló tasak, amiből gyorsan és egyszerűen lehet kivenni

> PokéGear
Ennek is van egy vízálló tasak az övre csatolva, közvetlen a Pokédex mellett

> Nadrágszíj
A jobb oldalán levő pénztárca tároló ellenére két pokélabda tartómágnesnek van hely, míg bal oldalt négynek

Kezdő pokémon: Charmander
Becenév: Ekron
Nem: Hím
Szint: 5
Típus: Tűz
Képessége: Lángolás (Blaze)
Jellem:
Tömören csak annyi lehetne, hogy Ekron egy Charmander-nek született németjuhász. Kikelésekor Daniel volt az, akit legelőször meglátott, így őt apjának tekinti. Bármit megtesz Daniel-ért, aki szintén bármit megtenne érte. Megjelenése tiszteletet parancsoló és talán egy kicsit ijesztő, de a külső alatt egy engedelmes, félelmet nem ismerő, barátságos, hűséges és okos lélek van. Azonban, az engedelmessége némileg megkérdőjelezhető, mert nem akar elmozdulni apja oldaláról. Az idegenekkel csak akkor teremt kapcsolatot, ha előbb látta apja reakcióját, illetve miként közelítenek felé vagy apja felé. Alapvető jelleme még, hogy kitartó és határozott. Egy kicsit talán heves, azonban tudja, mikor kell megállni.

Mozdulatok:
> Sárkánycsapás (Dragon Rush); Sárkány / Fizikai
Megjegyzés: Ez egy "Egg Move", vagyis öröklött támadás. Amennyiben nem engedélyezett, kitörlöm. Alább az 5. szint alatti támadások láthatók, melyet az új 8. generációs lista alapján írtam le a BulbaPedia-ról.

> Karmolás (Scratch); Normál / Fizikai
> Morgás (Growl); Normál / Státusz
> Parázs (Ember); Tűz / Speciális
> ???

Egyéb:
Szívós és erős Pokémon. Kétféle módban részesíti képességeit. Egyszerre erős és gyors, mondhatni majdnem egyenlő arányban. Az igazság azonban az, hogy Ekron olyan Pokémon-nak született, aki már alapvetően fizikailag roppant erős, ugyanakkor sebessége sem alábecsülendő. Földön nem valami gyors, de ha egyszer Charizard lesz, a levegőben talán nem lesz sebességbeli párja más Charizard-ok közt. Daniel sok figyelmet szentelt a nevelésének, nem kevés szeretettel, de arra is ügyelt, hogy Ekron ne legyen elkényeztetve. Egy ritka mutációval született, mely miatt Charmander-ként és Charmeleon-ként egy kicsit nagyobb az átlagosnál, Charizard-ként pedig sokkalta nagyobb.
Méretek: Charmander-ként 100 cm; Charmeleon-ként 140 cm; Charizard-ként 3 méter

Napsütéses július hatodika volt. Oak professzor nyári táborában a 8 éves Daniel McKnight is részt vett. A fiú jelenleg egymaga volt a birtok egy fás részén. Feje fölött pár Pidgey repült el, a fák ágai között beszűrődött a napfény. Ahogy az egyik bokor megrezzent, odanézett a hang irányába. Egy Rapidash kanca volt az: Naptörő. A fiú megpaskolta a nyakát és a Rapidash odabújt hozzá.
"Látom te is otthagytad a többieket, hogy egymagad fedezd fel a birtokot." mondta a fiú. 'Vagy nagyapa küldött?"
Naptörő nyihogott egyet, ami azt jelentette hogy nagyapja küldte őt Daniel után, vagy szüleinek egyike. Daniel felült és egy kellemetlen ismerős is megjelent: Jason Tannen, az unokabátyja. Ő is Pallet városi lakos volt akárcsak Daniel. A két fiú sosem volt jóban, amiről nagyrészt Jason tehetett mert alkalomadtán csak a bajt kereste.

"Na nézd csak ki van itt. A kedves kis unokaöcsém." kezdte kötekvő hangnemmel a 10 éves Jason. "Térkép nélkül nem tudsz eligazodni?"
"Neked is szép napot Jason." mondta Daniel nyugodt hangnemmel. "Miben segíthetek?"
"Semmi különös kiskomám, csak 10 évesnek lenni olyan szuper, hogy lenyűgöző személyem megkapta élete első Pokémon-ját." mondta hencegve, és felmutatta a pokélabdát.
"Értem... És melyik a három Kanto-i kezdő közül?"
"Squirtle. De nem sokáig marad így, mert hamarosan egy erős és hatalmas Blastoise lesz. Apám pedig ajándék gyanánt a születésnapomra különleges ajándékot adott. Egy Tauros-t."
Jason ezzel kiengedte a labdából mindkét Pokémon-t. Daniel ugyanazt a bajkeverésre való hajlamot látta Squirtle szemében, mint ami Jason szemében is látható. Kissé nyugtalanító érzés fogta el.

Jason nemegyszer bántotta már őt, és most hogy 10 évesen jogosult lett a Pokémon edzésre... nem akarta elképzelni se hogy miféle bajt fog keverni ezentúl. Tauros csak felbőgött és patájával a földet kaparta.
"Na mit szólsz? Vagy annyira meglepődtél hogy nekem máris két Pokémon-om van az első napon, hogy szóhoz sem jutsz?"
Daniel nem szólt semmit, hanem megkérte nagyapja Pokémon-ját Naptörőt hogy vigye haza. Jason azonban még nem végzett a felvágással.
"Mit szólnál egy versenyhez? Egészen a vén professzor házáig." mondta Jason.
Daniel abban a hirtelen pillanatban maga sem értette miért, de jó ötletnek tartotta a versenyzést.
"Nem bánom. Sok baj úgysem lehet belőle." mondta a vállát megvonva.

Jason kajánul elmosolyodott, mert nagy önbizalmában úgy gondolta hogy Daniel veszteni fog. Daniel kissé furcsálva nézett rá, de sokat nem törődött a dologgal. Miután Jason és Squirtle felült Tauros hátára, ő és Naptörő is pontosan egymás mellé állt. Alig fél perc múlva már meg is kezdődött a verseny. A két Pokémon a fák között szlalomozott és Jason úgy irányította Tauros-t, hogy a bivaly Pokémon meglökje Naptörő-t. Daniel nem esett le, sikeresen a Rapidash hátán maradt. Hirtelen mindkét fiú körbenézett. Mintha Beedrill zümmögését hallották volna.
"Jason... remélem te is hallottad. Ha tényleg Beedrill... akkor baj van."
"Na mi az, begyulladtál?"
Daniel nem reagált a kötekvésre, hanem kissé jobban kapaszkodott amikor Naptörő felgyorsult. Jason lemaradt és nem is vették észre.

"Azt hiszem... nem kell aggódnunk."
Daniel épphogy befejezte a mondatot, amikor Naptörő megriadt egy hirtelen előtte elsuhanó Beedrill miatt. A hirtelen sebességcsökkenés miatt Daniel lerepült Naptörő hátáról. Nem ütötte meg magát nagyon, de még ígyis fájt neki az esés. Naptörő aggódva odalépett hozzá.
"Jól vagy?" nyihogta Naptörő.
"Jól vagyok..." mondta hogy megnyugtassa Naptörő-t.
Alig állt fel a fiú, bal felkarján a váll alatt éles fájdalmat érzett és fel is kiáltott, odakapva a sebhez. Naptörő hirtelen belerúgott egy másik Beedrill-be, egyből leterítve azt. Daniel odanézett és meglepődött. A Beedrill előtt egy Charmander tojás hevert a fűben.
"Elképesztő... És ha jól látom kissé nagyobb az átlagosnál."
Naptörő körbetekintett, hogy nem jön-e több Beedrill, Daniel leguggolt a tojás elé, hogy megnézze.

Ekkor érkezett meg Jason is.
"Itt meg mi folyik?" kérdezte, ahogy leugrott Tauros-ról.
Daniel odanézett, még mindig bal karját fogva.
"Néhány... Beedrill... az egyik eltalált..." nyögte, erős szédülést érezve. "Nem érzem jól..."
Elakadt a szava és letörölte homlokát. Odalépett a tojáshoz és ismét rápillantott. Pár apró repedés akadt rajta, de semmi vészes. Még erősebb szédülés tört a fiúra és épphogy nem esett el, mert Jason elkapta.
"Hé... Minden oké?"
"Nem... tudom... Kérlek... segíts..." nyögte és nem bírva tovább, Daniel elájult.
Jason felpattant Tauros-ra és már el is nyargalt. Naptörő pedig ott maradt az eszméletlen fiúval.

Daniel eszméletlen állapota csak 10 percig tartott és magához tért. Naptörő ránézett, majd érdeklődően rápillantott a fiúra aki felállt, de épphogy nem esett el.
"Azt hiszem kicsit jobban vagyok..." nyögte.
"Abban azért nem vagyok biztos. Ideje lenne hazamenni végre." jegyezte meg Naptörő.
A fiú Naptörő nyihogásából úgy vette ki, hogy haza akarja vinni őt. Erőtlenül megpaskolta a nyakát.
"Ne aggódj... mindjárt mehetünk... de a tojást nem hagyom itt."
Odalépett a tojáshoz, ami már fehéren fénylett. Kíváncsian megérintette és tenyerén különös, pulzáló érzés futott végig. Ugyanabban a pillanatban a tojás eltűnt, a helyén pedig egy Charmander állt. A fiú és a Charmander egymást nézték. Charmander arcára boldog arckifejezés ült ki és odabújt Daniel-hez, ölelve őt a kis karjaival.

"Ez érdekes fejlemény. Az apjának hiszi Daniel-t. De kétségkívül biztos vagyok benne, hogy jó gondját fogja viselni." mondta Naptörő egy kis büszke mosolyt megejtve.
Ekkor érkezett meg Frank, Vágtán lovagolva aki a lányának – Elizabeth – Rapidash-e. Az idős férfi leszállt és odalépett unokájához, ránézve a sebre.
"Gyere fiam, ideje rendbehozni téged."
Daniel sebe sokkal erősebben megsajdult és a fájdalom miatt könnybe lábadt a szeme. Frank a karjaiba vette unokáját, mire Charmander figyelmeztetően de enyhén a férfi lábába harapott. Frank felszisszent emiatt és odanézett.
"Hát te meg?" kérdezte meglepve ahogy Charmander elengedte őt.
"Hagyd békén apát! Vele akarok lenni! Tedd le." követelte Charmander.

Naptörő szelíden rászólt a kis Charmander-re és enyhén távolabb tolta őt.
"Legyél egy kis türelemmel. Apádnak segítség kell. Méghozzá sürgősen." – mondta.
Charmander semmit nem értett, de csak nézte ahogy Daniel-t ez az ismeretlen felülteti a másik idegenre. Ezután az idős férfi a Charmander-t tette fel Naptörő hátára. Vágta előre ment, Naptörő pedig követte őket.

Elérve Oak professzor házát, Frank máris besietett a házba Daniel-el a karjaiban. A professzor egy gyors pillantást vetett a sebre.
"Ne aggódj Daniel, minden rendben lesz." mondta a professzor megnyugtatóan. "Kövessen."
A két férfi átsietett a laborba, ahol Oak beadott a seb alá egy injekciót.
Ez az oltóanyag meggátolja a további terjedést. Már hívtam a Viridian városi kórházat. Mindjárt itt lesznek.
"Köszönöm Sam." mondta Frank, ahogy kezet fogott barátjával.
Charmander ekkor jött be és máris odasietett Daniel-hez.
"Hát te honnan jöttél kis barátom?" kérdezte a professzor kedvesen.
"Ez a Charmander ott volt Daniel mellett amikor odaértem."

Oak bólintott. Letérdelt elé, de Charmander rámorgott ahogy az idős férfi kinyúlt felé bal kezével. Ahogy Oak megsimogatta Charmander fejét, az máris megnyugodott tudván, hogy nem akarják bántani. Ekkor az újszülött Pokémon gyomra nagyot korgott és mindkét férfi kuncogott egyet.
"Hozok neki enni. Te addig várakozz az előtérben Frank."
Frank bólintott és kiment az előtérbe. Kisvártatva Oak visszatért néhány különböző ízű Pokémon táppal, megkóstoltatva azt Charmander-el aki ahogy megkóstolta a sós tápot, máris falni kezdte azt.
"Jól van kis barátom. Meg is van mi a kedvenced." mondta Oak, jóízűen nevetve egyet.
Miután Charmander végzett a sós táp befalásával máris elindult megkeresni Daniel-t. Oak professzor vele tartott. Épp leértek az előtérbe és látták, ahogy Daniel hordágyra kerül. Charmander máris rohant hogy elzavarja a sok idegent, de Frank megállította és a lelkére beszélt.

Charmander megértette mit is akar mondani számára ez az ismeretlen alak és megnyugodott kissé. A mentősök engedték hogy beszálljon Daniel mellé. Ezalatt Frank Oak-al beszélgetett, amíg a mentősök felkészültek az indulásra.
"Erősen úgy tűnik, hogy Charmander apjának tekinti Daniel-t."
"Így van." válaszolt Frank és eltöprengett. "De miért?"
"Úgy vélem a fiút látta meg először, ezzel pedig szülői kötelék jött létre köztük."
A mentősök egyike szólt Frank-nek hogy készek az indulásra. Frank elköszönt és beszállt hátulra. A sofőr elindult miután hallotta a hátsó ajtó becsukásának hangját. Charmander szüntelenül csak apját bámulta. Frank megsimogatta Charmander fejét, aki ránézett.
"Ne aggódj Charmander. Minden rendben lesz."

Charmander vidáman mosolyott Frank-re és elnyomta az álom. A Viridian városba tartó út eseménytelenül lassan telt. Miután megérkeztek, Daniel átkerült egy másik hordágyra és a kórterembe vitték, ami épp üres volt. Miután Frank és Charmander is megérkezett oda, az utóbbi felmászott az ágyra és odafeküdt apja mellé.
"Máris nagyon szereti Daniel-t. Vétek lenne elválasztani őket." mondta egy büszke mosollyal.
Ezután Frank leült egy székre és várakozott. Nem sokkal később bejött két nővér és elkezdték Daniel sebének ellátását. Charmander ezalatt csendben figyelte mi is történik. Ő, akárcsak Frank csak egy dolgot akart jelenleg: hogy Daniel rendbejöjjön. Az ellátás után megérkeztek Daniel szülei is, Elizabeth és Michael akiknek Frank beszámolt a történtekről, és hogy Daniel rendbe fog jönni.

"Ez megnyugtató." mondta Elizabeth és odaült fia mellé az ágyra, a kezét simogatva.
Daniel még mindig eszméletlen volt, de már nem volt veszélyben a mérgezés miatt. Michael-t is megnyugvás töltötte el, hogy fia rendbejön. Azonban nem volt maradása.
"Van egy kis megbeszélnivalóm Jason-el..." mondta kissé mérgesen.
Frank, látva hogy nem tudja itt tartani a fiát, hagyta elmenni. De ugyanakkor igazat adott neki.

Daniel két nappal később tért magához. Már sokkal jobban érezte magát és miután megdörzsölte szemeit, megpillantotta a Ragyogó Charmander-t aki épp aludt. A fiú elmosolyodott.
"Te aztán tényleg ragaszkodsz hozzám." leszállt az ágyról és megsimogatta Charmander fejét. "Kell neked egy név is, ha már így összejöttünk."
Míg Charmander nevén gondolkozott, az ajtó kitárult. Daniel szülei és nagyapja nyitottak be.
"Örülök hogy jobban vagy."
Michael átölelte fiát, majd Elizabeth és Frank is csatlakozott.
"Ez a Charmander el sem mozdult mellőled fiam. Apa elmondta milyen kapcsolatban álltok. Egy saját Pokémon nevelése nagy felelősség."
"Tudom apa. Készen állok." válaszolt Daniel. "Szeretettel és felelősséggel fogom nevelni."

Daniel gondolkozott még egy kicsit.
"Min gondolkozol kicsim?" kérdezte Elizabeth.
"Azon, hogy miként nevezzem el Charmander-t. De már van is egy jó ötletem."
"Hogy fogod elnevezni?"
"Ekron-nak. Szerintem ez jó név."
A három felnőttnek tetszett és gratuláltak neki. A kórterembe belépő nővér utasítására Daniel-nek még maradnia kellett aznap délutánig. Michael és Elizabeth elment, mert dolguk akadt a Lovardában. Frank és Daniel leültek az ágyra. Egy kis dobozt nyújtott át unokájának, aki átvette.
"Egy kis ajándék. Ha már a kettőtök kapcsolata ilyen különleges, akkor ez illendő lesz."
"Köszönöm nagyapa."

A fiú kibontotta az ajándékot. Egy pokélabda volt az, amire láng minták lettek gravírozva. Elmosolyodott. Egyszerűen tetszett neki az ajándék. Egy kicsit szabadjára engedte a képzeletét és maga előtt látta a lángokat, melyek felmelegítik a kezeit, átjárja őt a tűz heve. Azt is ahogy előhívja belőle Ekron-t egy csatára.
"Bámulatos ajándék." mondta. "Még egyszer köszönöm nagyapa."
"Remélem hasznodra válik a labda."
Átölelték egymást. Ekron ekkor ébredt fel. A Pokémon boldogan nézett a fiúra. Miután Frank is elment és Ekron-al ketten maradtak. Azonban Ekron a pokélabdát bámulta. Neki is tetszett.
"Ez a valami nagyon tetszik. Vajon nekem van?" töprengett Ekron.
Daniel leült Ekron mellé és simogatta őt. Ekron odanézett rá.

"Otthon sokkal jobb lesz mint ez az unalmas kórterem. Tetszeni fog neked ahol lakunk és egész biztosan akadnak majd barátaid a Ponyta-k és Rapidash-ek közt." mondta.
"Nekem az is elég, ha velem vagy apa." felelt Ekron és Daniel ölébe ült.
Daniel nevetett egyet. Ez arra emlékeztette, amikor nagyapja Delibird-nek öltözött be pár éve és úgy adta neki oda a karácsonyi ajándékát miután az ölébe ültette. Átölelte Ekron-t.
"Megígérem neked hogy mindig veled leszek és vigyázok rád Ekron."
"Ekron?" kérdezte oldalra biccentett fejjel és kíváncsi arckifejezéssel.
"Biztosan azon tűnödsz, hogy ki is Ekron, ugye?"
Ekron bólintott.
"Te vagy Ekron. Ez a te saját neved, amitől még egyedibb vagy. Erről ismernek meg mások."

Ekron mosolyogva bólintott egyet és bár nem igazán értette még mit is jelent a "név", de tetszett neki.
"Neked mi a neved apa?"
"Ha jól értem, tudni szeretnéd az én nevem. Az én nevem Daniel."
Ekron ezután megint az ő számára készített pokélabdára nézett és játszani kezdett vele.